#5sosFamily ♥
Nem tudtunk sokáig ülve maradni, az első két számot végig táncoltuk, sírtuk, nevettük, énekeltük...szóval átéltünk, mindent, ami egy rendes 5sosfam-mel történik egy koncerten. A She looks so perfect-tel kezdték, ami egyik személyes kedvencem. Mikor megszólalt a gitár, egyből egyértelművé vált mindenkinek, melyik szám is lesz a kezdő, és üvöltöttek, hatalmas sikert aratott ez a kezdés. A fiúk is észrevették, és mindegyiken láthatóvá vált az a mosoly, élvezik amit csinálnak. A nézőtéren az éneklők száma egyre nőtt, s velük együtt énekelték a dalt. Mások, nem tudtak felfogni az egészből semmit, csak sírtak és sikítottak, mert más hangot nem tudtak kiadni. Amikor, Cal énekelni kezdte a saját részét, azok a lányok (vagy fiúk, végül is ki tudja nem?) hirtelen felindulásból Sikítottak egy hatalmasat, majd énekelték vele teli torokból. A lassú résznél...
You look so perfect standing there
In my American Apparel underwear
And i know now, that I'm so down
Your lipstick stain is a work of art
I got your name tattooed in an arrow heart
And I know now, that I'm so down....
rajongók milliói haltak volna meg, ha láthatták volna azt a mosolyt élőben, amivel Luke énekelte. Nagyot dobbant a szívem, s szemem szúrt. Nem sírhatom el magam, még nem.Kezemmel kicsit legyeztem magam, hátha abbamarad az érzés. Luke oldalra pillantott. Nem tudom, hogy hova nézett, de amolyan "hátha rám" felindulással intettem egy óvatosat, hogy ne égjek be, hogyha mégsem. Visszaintett. Elmosolyodtam, nem tudtam visszatartani a könnyeimet, olyan boldog voltam! Elnevettem magam és közben potyogtak a könnyeim. Luisa és Dóri is hasonló helyzetben voltak mint én, teljesen elvarázsolta őket ez az egész, megöleltek mindketten és mi is énekeltük a dalt. A második dal a Disconnected volt. Végigénekeltem, a lehető leghangosabban, ami a torkomon kifért, ha már a meghallgatáson nem tudtam, akkor most.
Luisa következett.
-A következő szám előtt szeretnénk pár szót szólni.- emelte le Cal, a mikrofont az állványról. Ash is felállt a dobok mögül, s odaálltak a színpad közepére négyen egymás mellé.
-Itt Milánóban, esélyt adtunk egy szerencsés rajongónknak, hogy velünk énekeljen!-folytatta, Luke.-sajnos, nem nagyon tudtunk megegyezni a nyertest illetően, így három lány fog velünk énekelni ma este.
-Reméljük, hogy őket is szívesen hallgatjátok majd velünk...-vigyorgott Mikey, kinyújtotta a kezét előre, kikérve a közönség véleményét, s örjöngő taps, ordítás és sikítás volt a válasz. Mikey elnevette magát, és átadta a mikrofont Ashnek.
- Akkor, elsőnek Luisa Perrucci-t hallgassátok sok szerettel-Luisa, megdermedt, és segélykérőn nézett ránk. Izgult nagyon. Mi két jó barát hívén, feltoltuk a lépcső tetejére, szóval megadtuk neki a kezdő lökést.-dala a Beside you!!-a közönség egyöntetűen Luisa nevét kiabálta, aki erre elvigyorodott és intett a 'családjának'.
-Sziasztok!-Luisie, (tetszik ez a név...kösz Ash) ezzel a megszólalásával, már elvarázsolta a tömegeket, ahogy mindig. Mike, Cal és Luke Beálltak a jobb oldalára, a színpad nem túl közepére, hogy Ash ne legyen takarásban a sorfaltól.
Elkezdődött a dal...most Cal és Luke helyett Luisa kezdte, s a tömeg, most vele énekelt. A refrént, mind az öten énekelték. Hihetetlen jól hangzott így, hogy egyszerre énekelnek. Nonstop mosolyogtam. Én és Dóri egymást félig ölelve hallgattuk őket. Hihetetlen büszke voltam Luisie-ra. A dal végén minden fiú megölelte gratuláltak neki, Ashtonnál kicsit leragadt. Nem tudtam eldönteni, hogy Luisa miatt vagy Ash miatt. Számomra nem egyértelműek ők ketten...Bár számomra az sem egyértelmű, hogy Luke "érez" valamit irántam. Vagy csak nem akarom elhinni...nem tudom elhinni. Luisa visszajött közénk, és egyből beborult a nyakunkba. Megpuszilgattuk és ő is minket és sírt, látszott az arcán, hogy boldog, hogy sikerült neki, megcsinálta és büszke. Én is az vagyok, rá, magamra és Dórira is akivel így a pár óra alatt teljesen hozzánk nőtt. Háttérben megszólalt a Try hard...mindenki tombolt a fiúk is a színpadon. A szám erősebb pillanataiban, hol Luke ugrott egy hatalmasat, hogy hatásosabbá tegye a részt, ami sikerült is mivel a közönség is felpörgött és mi is. Táncoltunk énekeltünk. Ez a koncert olyan mint egy egy érzelmi hullámvasút...akár a Try hard-ban. :D Mikor vége lett, Mikey a szájához emelte a mikrofont.
-Szeretnénk bemutatni a következő lányt. Dora Balogh!!-kezét Dóri felé nyújtotta, jelezve, hogy várja a színpadra. Mi két oldalról puszit nyomtunk az arcára, s elindult felegyensúlyozott a lépcsőn magassarkújával, majd át a színpadon, Mike-hoz és elfogadta a kezét, aki felemelte, mint amikor a boxolók övet nyernek, ez is elég hatásos mozdulat volt, a közönség imádta. Aztán felálltak, alakzatba, Dóri Mike mellé, vajon miért?
Aztán megszólalt a gitár és az első hey-nél Cal felugrott, fenttartva a hangulatot, amit a Try harddal okoztak.
Dórinak nem volt túl alkalmas ez a magassarkú egy punk-rock koncerten. Mínusz 10 pont a Nő-nek ezért..., de így is hatalmas bulit alakított ki már azzal, ahogy kezdte.
That's what i like about you
You Hold me tight
Kis hajlítást vitt bele nőiesítve ezt a dalt, de nagyon jól hangzott, most hallom először énekelni Dórit és most megértettem miért nyert ő is.
Tell me I'm the only one
Ezt kicsit rappelve énekelte,
Wanna come over tonight?
aztán Luke-kal együtt, megemelte a színvonalt, imádtam. De nem csak én, hanem mindenki! A refrént amit eredetileg Mike énekel, azt most ketten énekelték, egy mikrofonnal. az arcuk is összeért, amibe mindketten belepirultak, ez olyan aranyos volt!
Aztán a dal végéig egymás mellett maradtak és a végén megölelték egymást, majd Dóri odament a többiekhez is, akik gratuláltak neki, a rajongók sikítoztak, megszerették őt is akár Luisát.
Részemről, már nem voltam ideges, mint a koncert elején. Élveztem a helyzetet, tomboltam a backstage-ben Dórival és Luisie-val ...a lépcsőn. Már én álltam elől, legfentebb, mert igazából nem tudtuk, hogy mikor következünk..vagyis, már csak én. Úgyhogy véletlen szerűen hívták Dórit is.Az Only reason ment, mikor Luke megint oldalra pillantott. Most tudtam, rám nézett.Elmosolyodott éneklés közben, megvárta míg én is visszamosolygok. Egy pillanatra behunyta a szemét, fejét visszafordította és énekelte a refrént. Aközben is felénk pillantott egyszer.
You are the reason, the only reason...
Itt nézett rám utoljára a dal végéig. Ezt most hogy értsem? És amit Liz mondott? Nem tudok ezzel mit kezdeni...tényleg nem. Amikor a dal véget ért a fiúk, bejelentették hogy egy kis öt perces szünetet tartanak. A szünetben, videókat játszottak be nekik, amiken ők hülyéskednek, de nincs kint sehol. Hirtelen a hangzavar kétszeresére nőtt, minden néző próbálta túl üvölteni a másikat, megbeszélni a barátaikkal/szüleivel az élményeit a koncert első feléről.
Lehátráltunk a lépcsőről, s leengedtük a fiúkat. A Nő és egy kisebb csapat várta őket vízzel, s mindegyikük ivott, mintha sosem érte volna víz a torkukat. Érthető az utóbbi fél órában folyamatosan, beszéltek és énekeltek.
Előhúztam, a zsebemben lévő telefonom, és rájöttem, hogy elfelejtettem lehalkítani, bár lényegtelen, úgyse keresett senki, De a biztonság kedvéért lehalkítottam, hátha hirtelen megnő a népszerűségem. Egy kéz fogta megragadta a telefonom és egy gyors mozdulattal kirántotta a kezemből. Utánakaptam reflexből, de esélyem nem volt, az elérhetetlen magasságokba került. Ránéztem az elkobzó arcára, Luke volt.
-Kocka...-nyújtotta ki a nyelvét.
-Csak elfelejtettem lehalkítani...és hát...most megtettem..-mondtam egyszerűen és a telefonért nyúltam de ő még magasabbra emelte.-Felvágós..-tettem karba a kezem, s ő elnevette magát.
-Csak akkor kapod vissza ha befejeztük azt a beszélgetést, az álmokról...-mondta önelégült mosollyal az arcán.
-Luke..alig fél perc múlva vissza kell menj a színpadra...-néztem rá könyörgőn.
-Pontosan...nem is most gondoltam...-és zsebre vágta a telefont. Most néztem meg úgy istenigazából, hogy milyen ruhát is viselt. Egy fekete nadrágot, ami menőn térdnél kiszaggatott volt, és egy barnás árnyalatú kockás inget, pont passzolt az én összeállításomhoz.
-Akkor mikor?-vontam fel a szemöldököm, ő csak kacsintott egyet, s otthagyott, mivel letelt az öt perc. Vegyes érzelmekkel álltam, ott azon a helyen amin Luke hagyott. Ideges voltam szemtelensége miatt, de tetszett. Elröhögtem magam, mi folyik köztünk? Elkezdődött a koncert másik fele, de még mielőtt visszamehettem volna a lányokhoz, akik a lépcsőnél nézték a fiúkat, a Nő jött hozzám oda.
-Úristen ...ő...."Mondd-mi-a-neved"-hát de most nem édes?-te sírtál! A sminked!-majd elájult helyben. Én meg elpirultam. Tényleg ilyen borzalmas? Luke meg így látott...elsüllyedek.Már oda is szaladt hozzám és rutinos mozdulatokkal megigazította a sminkem, csak majdnem fél szemem bánta.
-Köszönöm...amúgy Sophia vagyok..-mondtam el neki még egyszer, s valószínűleg nem utoljára, de ő csak legyintett. Odasiettem a többiekhez, és grimaszolva utánoztam a Nő-t és meglett a hatása, mert Luisa szeméből potyogtak a könnyek, Dóri hangja meg mikor nevetett, 3 oktávval feljebb ment, amit még nem hallottam, de olyan röhejes volt, hogy ezen nekem is nevetnem kellett. Közben vége lett a számnak és kezdődött a következő, felpillantottam és Luke-kal találkozott a pillantásom aki az arcához ért lányt imitálva jelezve, hogy észrevette a javulást az arcom állapotában. Kösz..kösz..kinyújtottam a nyelvem, mire ő elnevette magát, majd egyből kapcsolt, mert amúgy ment a dal és az ő része következett.Mosolyogva ráztam a fejem....hogy lehet ez a pasi ilyen tökéletes?
-És akkor most kicsit lelassítunk..-mosolygott Cal csibészesen.
-Következzen az a lány aki megviccelt minket a válogatón...ami miatt még majd tartozunk neki..-kacsintott Luke.
-Elrabolta a szívünket...de leginkább Lucas barátunkét-csapott Ashton Luke vállára aki elvigyorodott és lesütötte a szemét.
-Sophia Bertolucci!-kiabálta Mike, mikor ezt kimondta, egy csoportölelésben búcsúztak tőlem a lányok erre a pár percre. Elindultam a színpad fele. A kezdeti izgalmam visszatért, a közönségre pillantottam menet közben, akik őrjöngve kiabáltak. Hallani véltem a saját nevem is majd egyre erősödött ez a tábor, nagyot dobbant a szívem. Hálás voltam nekik amiért bátorítanak.Odaértem a srácokhoz, Luke leemelte válláról a gitárt, majd egy vékony zöld tárgy kíséretében átadta Mike-nak, amiben a telefonomat vélte felfedezni. Ajjaj.
Nem törődtem vele, Luke-ot néztem felváltva a közönséget, kezembe adtak egy mikrofont.
-Köszönöm, mindenkinek, a biztatást. Srácok, nagyon hálás vagyok nektek!-a 'családom' válasza tapsvihar volt. Luke odalépett mellém, szorosan. Ujjait rákulcsolta az enyémekre. Ettől az érintéstől furcsa érzést éreztem a hasamban, már nem voltam ideges. Megtapasztaltam milyen, ha a gyomromban "pillangók verdesnek". Ösztönösen megérzi ezt minden lány. Én most éreztem először ilyet. Felnéztem Luke-ra, s ő le rám, félig egymással szembe félig a közönség felé néztünk, úgy ahogy a próbán csináltuk. Kicsit megszorítottam a kezét, jelezve, hogy ideges vagyok. Hüvelykujjával végigsimította a kezem kétszer, és biztató mosolyt küldött felém. Felcsendültek a dal első akkordjai, a mikrofont a számhoz emeltem. Elkezdtem énekelni a dalt..már csak ketten léteztünk. Már minden lényegtelen volt. A közönség...a fiúk...Dóri...Luisa...a félig leesett plakát, amit nézni akartam, hogy ne legyek ideges. Nem voltam az. Luke megnyugtatott. Megnyugtatott, hogy itt van velem.
Torn in twooo
And i know i shouldnt thinking of you
But i can't stop thinking of youuu
Wherever you are..youu
Wherever you are
Keze elengedte az enyém, végigsiklott a karom alján a derekamig és közelebb húzott magához. Én végig simítottam a karján, s megállapodott a vállánál. a Mikrofont tartó kezünk összeért. Vajon ő is úgy érez, ahogy én? Tényleg? Higgyek a többieknek?
Every night i almost call youu
just to say it always will be youu
Wherever you are
Az én részem alatt Luke ujja simogatta a derekam, a összefonódott a tekintetünk..amikor megint együtt énekeltünk, még közelebb kerültünk egymáshoz, arcunk már majdnem összeért.Testem bizsergett, illata teljesen körbevett, beleszédültem.
You can say we'll be together someday
But nothing lasts forever nothing stays the same
So why can't i feeling this way
A Mikrofont tartó kezemre rákulcsolódott a másik keze is, most már teljes egészemben a karjaiban voltam. Miért csinálja ezt velem? Ha elmegy, én beleőrülök, ha nem látom újra...Szúrni kezdett a szemem újra. Most nem sírok...igazán vissza tudom tartani.
A dalnak vége lett, s már nem félig voltunk egymásnak fordulva, hanem teljesen.Hirtelen minden kiélesedett. Elvörösödtem. Luke szemébe néztem még mindig, nem akartam megtörni a szemkontaktust. Most vettem észre, hogy eddig, milyen csönd volt, most hirtelen támadt hatalmas zaj. S ez nekünk szólt. Elnyílt az ajkam, mintha arra várnék, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy ez most ebben a helyzetben, meg amúgy is teljességgel lehetetlen. A vállán lévő kezemmel közelebb húztam magamhoz, és az arcom belefúrtam a vállába. Elengedte a kezem és másik kezével is átölelte a derekam.
-Jól van Szíveim nagyon cukik vagytok.-szólt közbe Ash, mire szétrebbentünk. Még vörösebb lettem..arcom már égett. Luke odavezetett Mike-hoz aki megölelt és gratulált nekem, Luke-nak meg vissza adta az ÉN telefonomat. Körbe mentem minden fiút megöleltem aztán le a színpadról. Luisa meg Dóri sikítoztak mikor odaértem. Én még mindig abban a lassú állapotban voltam, úgyhogy nem nagyon tudtam megszólalni.Ők hadartak mindenfélét rólam és Luke-ról, hogy ő teljesen belém esett. Meg hogy milyen mázlista vagyok. Már tagadni sem volt kedvem..nem rontom el...majd elrontja nekem a holnap. A rideg valóság amiben valóságosan élek, amiben ő híres én meg egy senki vagyok. Amiben ő turnézik én meg iskolába járok...Amiben ő megkaphat akárkit, én meg álmodozhatok RÓLA. De most nem abban élek...ez egy másik dimenzió, egy másik világ. Ebben esélyem lehet megkapni őt...s ő is engem akar. Amiben majd vesz nekem gyűrűt eljegyez és összeházasodunk. Gyönyörű fehér ruhám lenne, és az oltárnál várna mikor bevonulnék. Aztán együtt elmenekülhetünk mindenki elől, egy másik helyre, ahol senki nem talál meg minket.
Ez túl szép hogy igaz legyen.
-Soph!-fogta meg Luisa a vállam-mindjárt vége a koncertnek..figyelsz?
-Persze...-ráztam meg a fejem. A lépcsőn ültünk és onnan figyeltük őket, ahogy körbe adják a telefonomat és fotózzák meg videózzák egymást éneklés közben.
-Sophie az nem a telefonod?-emelte meg a fejét Luisa, erre oldalra fordította Dóri is a fejét.
-Ő..de.-vigyorodtam el.
-Mit keres náluk a telód?-röhögött fel Dóri.
-Luke elvette, az a zálogom...
-Mire?- kérdezte Luisa kíváncsian
-Amikor a színpadon ültünk félbe hagytunk egy beszélgetést az álmokról...és ki akar faggatni...
-Háhááá-nevetett Dóri- meg akar majd csókolni..
-Nemhiszeeem.....-legyintettem, még magamat sem győztem meg, Luisát meg végképp nem aki egyből utánozott is eltúlozva a jelenetet.
-Nemhiszeeeeeeeeem-még a hangját is elváltoztatta a kis ügyes...nem is így beszélek.-ne idegelj már Soph! Annyira egyértelmű!-félek tőle...úgy tud nézni mint egy diktátor...
-Annyira mégsem...ő elmegy én meg senki maradok...
Luisa mire reagálhatott volna Dóri felugrott és rántott magával minket is. Vége a koncertnek. A Nő megint itt várta a fiúkat egy kis asztalt raktak teli ennivalóval.
-Jók voltatok!-dicsérte őket Nő. Most komolyan ennyit tud mondani rájuk? Ők nem csak jók...-ti is!-bökött ránk, átnézve a fiúk válla fölött, mellet...alacsony létére nem megy neki minden.-Vehettek ami jól esik gyertek lányok...
-köszönjük.-felelte Dóri, és odasiettünk az asztalhoz. Most vettem észre, hogy a szám ki van száradva, úgyhogy lehajtottam pár pohár vizet.
-Békát nevelsz odabent?-húzta fel a szemöldökét Luke, mire elnevettem magam. Nem válaszoltam, az ilyen kérdésekre sosem tudtam, hogy mit is kellene válaszoljak.
-Visszakaphatom a telefonom?
-Majd..
-Mikor?
-Miután beszélgettünk...
-Akkor visszakaphatom..
-Te süket vagy Sophia?-röhögött.
-Anyukámnak szeretnék szólni, hogy kicsit tovább maradok..
-Szükségtelen...
-Mi van?
-Ahj...-forgatta a szemét.-már írtam helyetted egy sms-t, hogy egy kedves barátod fog hazakísérni és talán benéz...
-Te sms-t írtál anyámnak?!-tátottam el a szám.
-Persze...mér'?-most komolyan kérdi?
-Ő....és válaszolt rá valamit?-ez kész Luke Hemmings sms-ezik az anyukámmal a telefonomon.
-Vár haza, és szeretné megismerni a kedves barátodat...-válaszolt önelégült mosollyal.-úgyhogy, nagy valószínűséggel, bemutathatsz anyukádnak.
-Te nemsemmi vagy..-röhögtem el magam.
-Mi Luke randira megy?-Emelte fel a fejét Cal.
-Nem randi!-vágtam vissza.
-Nem?-kérdezett vissza Luke cinkos mosollyal.Most akkor mi van?
-Nem tudom na...-vágtam durcás fejet. Addigra már csak hárman álltunk az asztalnál. Hova lettek a többiek? Most komolyan itt hagytak volna? Dórinak még a számát sem tudom, bár ha tudnám is lényegtelen volna mert a telefonomat sem birtokolhattam jelen pillanatban...
-Mehetünk?-kérdezte Luke.
-Hogy akarsz menni?
-Gyalog..-nevetett.-az úgy romantikus...-jaj de édes...istenem!
- Ohh.....-közelebb lépett, és megfogta a kezem. Furcsa volt, mert még csak, egy napja ismer..
-Fel fognak ismerni az utcán..-érveltem.
-Ezért jó, hogy itt élsz Milánóban...mutatod az utat, lehetőleg olyan helyeket hogy minél kevesebben, ismerjenek fel.- nem akartam hinni a fülemnek. Vigyorgó arccal ráztam a fejem...ez a pasi hihetetlen.Agyalni kezdtem az útvonalakon, hogy melyik lenne a legrövidebb és a legeldugottabb. De annyira nem ismerem ezt a környéket, a mienken pedig a Park ilyenkor este kihalt. De az egy kerülő...viszont biztos, hogy egy lélek sincs ott. Onnan, ha szerencsénk van egy kapucni is segít, hogy ne ismerjék fel, téve, hogy már sötét van kint. Nagyon elgondolkodhattam.
-Sophie....- súgta a fülembe Luke lágy hangon a nevem...megborzongtam, ahogy a lehelete megcirógatta a fülem.
- Van valami kabátod? Hűvös a levegő kint...-megráztam a fejem, mert a meghallgatás óta nem jártam otthon és nem hoztam magammal felsőt. Mire lekanyarította a saját pulcsiját, amit még a Nő aggatott rá meg a többiekre koncert után és tartotta nekem, mint egy igazi úri ember. Mert hát, az is. A pulcsi már átvette a testhőjét, és az illatát is. Behunytam a szemem.
-Veled mi lesz? Nem azt mondtad, hogy hűvös a levegő?-húztam fel a szemöldököm, mire elnevettem magam.
-Miattam ne aggódj...-azért de. Már vettem volna le, mikor megállította a kezem a mozdulatban.-Hihetetlen vagy...akkor maradj itt szerzek pulcsit mindjárt jövök.-rázta a fejét nevetve. Bólintottam, s ő elszaladt, Nekidőltem az folyosó falának és beszívtam a pulcsija illatát. Ez tényleg az ő pulcsija volt, láttam már rajta sokszor videókban és képeken. Elmosolyodtam...hogy lehet ez lehetséges? Pont én? Túl sok a megválaszolatlan kérdés...azt hiszem nem csak ő fog faggatni engem.
Megpillantottam, már pulcsisan jött felém.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen-kezét a derekam fölé helyezte.
-Akkor vezess ki, mert eltévedek a stadionban...-nevetett és előre ment, lendületből elkapta a kezem és húzott maga után. Akkorákat lépett, hogy nehezen tudtam vele tartani a tempót.
-Lassítanál egy kicsit?-lihegtem.
-Jaj bocsi..-lassított kicsit, de elértük a főbejáratot és kiléptünk rajta.
Mellém lépett és hagyta, hogy vezessem.
-Hol is tartottunk?-kérdezte csibészes mosollyal az arcán.
-Mondd meg te..-Néztem fel rá, és belevetettük magunkat az utca forgatagába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése