- Szeretnék bemutatkozni, én leszek a menedzseretek.- mosolygott rám. Mosolyogtam én is, de valami furcsa érzésem volt. A kezét nyújtotta felém, elfogadtam, Luisie is és Dóri is. Nem hagy ez a nő nyugodni.Nem láttam még...sosem láttam. Volt valami nyugtalanító a kisugárzásában, de így elsőre nem szabad ítélkezni, ezt én magam tudom a legjobban.- Samantha Bennett. De hívjatok Sam-nek.
- Hello....Sam.- vigyorogtam rá...erőltetettre sikerült, így inkább nem vágtam semmilyen arcot, már ha az lehetséges. Samantha Bennett....valamiért nem tudok kibékülni vele kapcsolatban, akármennyire is szeretnék, számomra nem tűnik megbízhatónak.
- Dóri..- böktem oldalba.
- Lökjed..- vigyorgott rám, majd kicsattant.
- Nekem nem stimmel ez a nő...- húztam el a szám.
- Te bolond vagy! Jó stílusa van, nézd meg hogy öltözik, jó arcnak tűnik!- próbálkozott a meggyőzésemmel. Nem ment. Sam és Luisa közben elvonultak és beszélgettek. Sam felnevetett Luisa egyik bemondásán...szóval nevet a viccein. Talán igazságtalan vagyok vele, lehet, hogy nem is vele van a gáz, csak nekem van üldözési mániám.- Mi bajod van vele? -vonta össze szemöldökeit.
- Nem tudom...-mondtam kényelmetlenül.- egyszerűen nem tudom...
- Nem szimpi?- kérdezte komolyan.
- Inkább csak rossz előérzet, de lehet, hogy én vagyok a hülye!
- Igazad van, te vagy a hülye!- röhögött fel. Sam ellépett Luisától és felénk közeledett. Szorongtam.
- Szóval te vagy Sophia?- mutatott rám, én meg bólintottam.
- Igen..én.
- Valami baj van?- a kérdése is ellenségesnek hatott, érzi, hogy vele van bajom? Hagyd már abba Sophia!
- Nem, nem dehogy, csak fáradt vagyok, mert fociztunk a fiúkkal.- megálltam a beszédben, mert nem jutott eszembe semmi, hogy mit mondhatnék.- És...fáradt vagyok. Ennyi.-még én sem hittem magamnak. Ő viszont úgy látszik igen, mert elnevette magát és megölelt. Hű ez váratlanul ért.
- Jaj már aggódtam, hogy nem vagyok szimpatikus...-nevetett. Öhm, beletrafált? Omfg..undorodom magamtól, hogy lehetek ilyen?
- Dehogyis...-dehogynem. Mosolyogtam, Dóri csúnyán nézett rám, elszégyelltem magam, nagyon megnehezítem szegény Sam dolgát.
- Gondolom, akkor te vagy Dóri.- nézett rá Dórira.
- Igeeen!- ő nagyon boldog volt, imádja Samanthát.
- Nagyon várom, hogy elkezdjük a munkát! -csapta össze a tenyerét.- Rengeteg ötletem van!- oké mégsem vészes, sőt kezdem megkedvelni.
- Például?- kérdeztem rá, mire Dóri és Luisa is furcsán nézett rám. Most mi bajuk van velem?
- Soph!-akadt ki rám Dóri.- Ne légy már bunkó!- mit mondtam, hogy bunkó vagyok?
- Nem, semmi baj...- mosolygott a menedzserünk.- Hallottalak már titeket énekelni, beindult a fantáziám és szeretnélek titeket együtt meghallgatni, hogy milyenek lennétek együttesben..-rakta össze a két tenyerét, imitálva a mondatot. Dóri és Luisa sikítottak, én sokkolódtam. Mi? Együttes? Komolyan?- Csajok!- nevetett.- Majd kiderül, ez csak egy ötlet.-nyugtatott le minket.- Előbb...rendezzünk egy kis bulit!- mosolygott. Ez kiverte a biztosítékot, Dóri visított. Ezek szerint Dóri szereti az ilyesmit...nekem nincs vele gondom...Luisa..meg hát szerintem neki sincs vele gondja, mert nagyon boldognak látszott.
- Mikor?- kérdeztem karba tett kézzel.
- Mondjuk akár holnap..
- Nemáár, holnap akartunk moziba menni...- néztem Luisára, aki úgy nézett rám, mint a véres rongyra.
- Nem megyünk akkor moziba, na! Buli leessz! Soph! - jött oda és ölelt meg. Sokkolódva álltam, ki ez a nő, hogy így megkavar mindent köztem és a lányok közt? Tátott szájjal bámultam, míg Luisa újra beszélgetni kezdett Sammel Dóri meg fangirlingelt, a buli nagyon feldobta. Nem tudom miért, de nagyon rosszul esett, hogy dobták a közös programot, ami bár friss, de előbb lett megbeszélve mint ez. De nem is ez esett rosszul, hogy lemondták, hanem hogy az Ő kedvéért! Szúrni kezdett a szemem, lehajtottam a fejem, nem sírhatok ELŐTTE meg végképp nem. Erőt vettem magamon, kihúztam magam, lenyeltem a sírást. Pislogtam egy hosszút, hogy biztos legyen a siker, nem volt jó ötlet, egy könny csordult, le a szememből. Újra lehajtottam a fejem, arcom már torzult a sírás hatására, mi van velem? Utálom ezt a nőt, pedig még nem is ismerem. Megfordultam, feltéptem az ajtót, igyekeztem minél úri hölgyesebben távozni, de ennek már esélye nem volt. Talán a fáradtság okozhatta ezt a reakciót nálam, hogy ilyen hisztis vagyok, de ez van. Becsapódott mögöttem az ajtó. Elindultam, nem tudom hová...azt sem tudtam merről jöttünk, Luisa tudta az utat. Első ötlettől vezérelve elindultam jobbra. Végig siettem a folyosón, ami elágazott, csak mentem lehajtott fejjel, nem néztem semerre. Lépcsővel találtam szembe magam, leszaladtam két emeletet a könnyek ömlöttek a szememből. Nagy magas dolognak ütköztem, először azt hittem fal, mikor felnéztem Luke-kal találtam magam szembe, nevetett, hogy nekimentem.
Mikor meglátta az arcom arca elkomorodott.
- Soph! Mi a baj?- ölelt meg, kezével végig simította a hátam, arcomat belefúrtam a mellkasába. Már nem sírtam, inkább dühöngtem.
- Sam! Maga az egész nő nem szimpatikus, és most megoldja, hogy egy buli miatt Dóri és Luisa lemondják a mozit és....- hadartam, de Luke az arcomra tette a kezét és aranyosan mosolygott.
- Lassíts, kicsit. Először is ki az a Sam?- simogatta meg az arcom a hüvelykujjával aztán megfogta a kezem és tovább sétáltunk a folyosón, amerre mentem.
- A menedzserünk, most ismerkedtünk meg vele.- magyaráztam.
- Nem szimpatikus?- kérdezte együtt érzőn.
- Valamiért nem, nem tudom miért, de rossz előérzetem van vele kapcsolatban. Kedves meg minden, de áááhh. Most ezzel a buli ötlettel, tönkre vágta a csajos délutánunkat..az elsőt, amin részt vettem volna.- panaszkodtam, de olyan röhejesen hangzott, hogy elröhögtem magam. Luke értetlenül nézett rám, nem értette mi ez a hangulat ingadozás. Elmosolyodott.
- Szóval buli?- kérdezte óvatosan, nem válltata, hogy kiakadjak újra. Most elég ingadozó hangulatom van.
- Aha..- mosolyogtam.- Együttes leszünk és ennek örömére.- Luke felkapott és megpörgetett.
- Komolyan?- kérdezte vigyorogva, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, kezeimmel a vállába kapaszkodtam. Lenézett egy pillanatra, majd újra a szemembe, elvigyorodott.-Kis majom.-kinyújtotta a nyelvét, és elnevette magát. Vele nevettem, annyira jó volt a közelsége, annyira megnyugtatott. Közel hajoltam, és óvatos puszit adtam a szájára a homlokomat meg az övének döntöttem.
- Komolyan...-mosolyodtam el- vagyis, először meghallgat minket együtt és akkor dől el, hogy jók vagyunk-e és ha igen, akkor összerak minket.
- Ez amúgy egy nagyon jó ötlet...- karolt át szorosabban.
- Attól, nem fogom jobban kedvelni.- nevettem el magam és nyújtottam ki a nyelvem.
- Adj neki esélyt Soph! Együtt fogtok dolgozni, és nehéz lesz, ha nem kedvelitek egymást.- elhúztam a számat, gyerekesen viselkedem. Elszégyelltem magam, és elvörösödtem. Fejemet a vállára döntöttem.
-Igazad van!..- dünnyögtem.
- Mint mindig...- röhögött fel és rakott le a földre maga mellé és indultunk el.
- Jaj már!- löktem meg egy kicsit, és ő meg vissza engem. Én megindultam, hogy visszalököm, de az utolsó másodpercben lépett egyet hátra aminek az eredménye annyi volt, hogy tovább szaladtam, neki a falnak. Luke felröhögött, egyenesen potyogtak a könnyei.
- Sophia látnod kellett volna a fejed...jajj...- nyögte ki két röhögőgörcs közt. Én csípőre tett kézzel, amolyan *várd-csak-ki-kapsz-még-ezért* fejjel álltam.
- Jól szórakozol?- kérdeztem én is a nevetés határán. Luke már majdnem abbahagyta a röhögést, felegyenesedett, és mikor meglátott újra röhögni kezdett.- Na jó itt hagylak.- indultam el, de ő megfogta a kezem és visszahúzott. Már csak vigyorgott, közelebb húzott magához, a feje alig pár centire volt az enyémtől. Kicsit kinyílt a szája, lehelete a bőrömet csiklandozta.
- Nem arra kell menni, amerre indultál.- kacsintott. Ez most szívat? Tátott szájjal bámultam, majd idegesen elvihogtam magam.- Gondolom, a szobáink felé indultál....- vonta fel a szemöldökét, mire óvatosan bólintottam.- Akkor gyere!- nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam, megpörgetett és adott az arcomra egy puszit.
* * *
- Jó reggelt Gyönyörű!-nézett rám a két kék szem, s tulajdonosuk szája halványan mosolygott. Akár milyen fáradt voltam, ez nagyon édes volt, elmosolyodtam én is. Kezemet nagy nehezen, megemeltem. Mintha ólom lenne a kezemen, nem sok erő volt még benne, megsimítottam Luke arcát, aki közelebb húzódott hozzám a takaró alatt.Egyik karját a fejem alá rakta, s én rögtön hozzá bújtam.
- Neked is...- mormoltam. Hajam kicsit hátra csúszott, s a nyakam így szabadon maradt. Odahajolt és óvatos puszit lehelt a nyakhajlatomba, majd orrával cirógatta. Átkaroltam a vállát, mire ő váratlanul hanyatt fordult, s én a mellkasán feküdtem. Hoppá! Kicsit feljebb csúsztam, két kezem a nyaka alá raktam, és az orrunkat összepiszéztem és elvigyorodtam.- Hogy hogy már ilyen korán fent vagy?
- Felébredtem és néztem, ahogy alszol.- csücsörített, közel hajoltam éppen annyira, hogy a szám még nem ért az övéhez. Kicsit még közelítettem, kinyílt a szája...akkor nem csak nálam működik ez. Alsó ajkaink össze értek, fentebb csúsztattam a szám, és az övé fölé adtam egy puszit.- Most szívatsz?- vonta fel a szemöldökét és vont kérdőre.
- Ezt pont te kérdezed? Pooont te?-nevettem fel és öleltem meg. Megsimogatta a hátam.
- Nekem szabad..-Tessék? Felkönyököltem.
- Pfff...- kinyújtottam a nyelvem. Ebben a pillanatban, ő volt a gyorsabb és egy mozdulattal helyzetet cseréltünk most ő volt felül. Egyik keze a fejem alatt másik a derekamon. Arca elindult az enyém fele...
- Jó reggelt!- nyitott be Luisa.- Oppsz Bocsi!- rezzent össze. Luke megállt, és hátra nézett.
- Neked is..- mondtuk szinte egyszerre. Barátnőm teljesen vörös arccal toporgott.
- Soph...öhm...azt akartam kérdezni..- közben én is meg Luke is felültünk, hogy ne legyen ennél is kellemetlenebb. Mosolyogtam bátorítóan.- öhm...van egy pár perced beszélni? Négy szem közt...bocsi Luke, ez fontos.- nézett rá.
- Persze nemgáz..- vigyorgott, megszorította a kezem. Lemásztam az ágyról, megöleltem Luisát.
- Menjünk ki esetleg?- kérdeztem.
- Aha..- fogta meg a kezem és kívül vitt az ajtón, mikor kiértünk felém fordult.- Mi volt ez a tegnapi kirohanás?- vont felelősségre.
- Nem szimpatikus nekem ez a nő...- kezdtem kissé kellemetlenül. Utáltam az ilyen helyzeteket.- Az meg végképp nem szimpatikus, hogy az ő szavára egyből ugrotok, teljesen elvágva ezzel a mozit.
- Soph! Ő a menedzserünk. Meg kell ismernünk őt, olyan hisztis vagy!- a hangja a végén megemelkedett. Ezt olyankor csinálja mikor vitatkozunk.
- Rossz előérzetem van vele!- mondtam határozottan. Sam ebben a pillanatban fordult be a mi folyosónkra.
- Ó, hello lányok!- lépett oda hozzánk.- Mivel van rossz előérzeted?-mosolygott kedvesen. Tátott szájjal bámultam, nem tudtam, hogy Sam tud olaszul.
- Öhm...semmi, moziba akartunk menni, egy filmről beszélt, hogy nem ígérkezik jónak.- mentett ki Luisa. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és megpuszilgattam volna, bólogattam.
- Melyik film?- kérdezett tovább.
- Öhm....egy magas pasi...- makogtam.
- Slenderman - vágta rá Luisa.- Elméletileg nem rendes kamerákkal készítették őket. És már eleve gáz az egész...A sztori jó, kár, hogy így elrontották.-hadarta, nem is tudtam, hogy ilyen jól rögtönöz. Jövök neki egyel.
- Jaa...igen az tényleg béna film, láttam már, ne nézzétek meg, felesleges.- legyintett Samantha.- Megyek is, este a bulin találkozunk.- Tovább ment a folyosón, én továbbra is elképedve bámultam. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen jól vágja az olaszt. Luisára pillantottam, hogy ő is hasonlóképp érez e, ellenben egy haragos tekintet meredt rám. Én esküszöm, jelen helyzetben nagyon féltem tőle, és elfutottam volna előle. Talán le is hagytam volna, de ha elfutok és egyszer megtalál én halott ember vagyok. Bár ha továbbra is csak bámul, kiakadok.
- Mondj már valamit, mert kikészülök ettől, hogy így bámulsz.- kértem őt kétségbeesetten.
- Jó...megérdemled!- mondta szemrehányóan és tovább bámult.
- Szerinted, honnan tud olaszul?- böktem ki az első kérdést ami eszembe jutott, nem mellesleg foglalkoztatott is.
- Na ezt nem tudom, -zökkent ki egy pillanatra-...A picsába Soph, ne válts témát!- vonta össze a szemöldökét újra.
- Luisie, én nem váltottam témát. Én feldobtam egy témát, egész eddig annyi történt, hogy te mérgesen bámulsz, én meg félősen állok.- röhögtem fel, mire még idegesebb lett.- Na akkor mondd, hogy a rafkós helyzet mellett idegességed tárgyát.
- EMELLETT?? Nem elég ez?!- hangja már majdnem visításba ment át.
- De de de...nyugi már, mellesleg Imádlak! Ez a rögtönzés haláli volt...Taníthatnál..- vigyorogtam.
- Ne csinálj már mindenből viccet az Istenért!!- csak oldom a feszültséget, nem ugyan az a kettő.
- Bocsánat!- hajtottam le a fejem és óvatosan felsandítottam. Vártam, hátha elmosolyogja magát, mert mindig azt szokta. A várt hatás nem maradt el.
- Olyan hülye vagy! Hisztis fogyatékos állat!-nevetett és megölelt. Minálunk ilyenek a veszekedések.- Sammel meg legyél normális mert elkaplak!-bólintottam.
- Rendes leszek....de valami akkor se stimmel vele.- nyitottam ki az ajtót, mert nem volt sok kedvem állni a folyosón. Luke közben az ágyamon elterülve nyomkodta a telefonját. Felnézett mikor beléptünk és rám mosolygott, majd visszafeküdt.
- Mégis mi?- váltott Luisa angolra, hogy az ágyon fekvő szőke hajú, kék szemű, piercinges ausztrál félisten, ne érezze magát kirekesztve.
- Nem tudom.Fogalmam sincs...na...- csapkodtam a kezemmel. És lehajoltam a bőröndömhöz kiszedtem random egy farmer rövidnadrágot, egy fekete ujjatlant és kerestem egy fekete karkötőt, ha már fekete felsőt kerítettem. Át másztam egy másik táskámhoz és kiszedtem egy pár fekete szürke magas szárú fekete cipőt.
.jpg)
Berongyoltam a fürdőbe és magamra kaptam , az arcomra a lehető legminimálisabb sminket felraktam és kiléptem a fürdőből. Luisa a falnak támaszkodott, Luke az ágyon ült és beszélgettek.
- Hali!-léptem közelebb, mire ők felém pillantottak, elhallgattak. Ne már. Ez nem vicces. Pár másodpercig csöndben bámultuk egymást, kezdett kínos lenni. - Hánykor lesz a buli?- néztem meg az órám, fél 12 volt.
- Este 8-kor kezdődik, a fiúk koncertje után, apropó Luke, neked nem kéne esetleg koncertre próbálni?- kérdezte Luisa fa arccal. Luke szeme nagyra nyílt, ijedt arcot vágott. Majd sietős mozdulatokkal, feltápászkodott az ágyról, gyors puszit adott az arcomra és elviharzott. Elröhögtem magam.
- Dóri merre van?- váltottam olaszra, mert úgy mindkettőnknek könnyebb.
- Őőő....- arcáról lehervadt a mosoly. Kifutottunk a szobából és a keresésére indultunk..
* * *
Mikey társaságában találtuk aki szintúgy el volt késődve a próbáról és sietősen távozott. A próbák alatt Sam checkolta a hangunkat külön külön. Mindhárman elénekeltük a válogatós dalunkat, majd közösen hárman a She looks so perfect-et. Arcán a mosoly letörölhetetlen volt. Büszke. Kezdem megkedvelni.
- Lányok nagyszerűek vagytok!- lelkendezett.- Akkor, most már el kellene kezdenünk gondolkodni a banda nevén.- sikítottam, nem hiszem eeel! Banda tag lettem! Egy lány banda...fel sem fogom. Újabb álom kipipálva. Mostanság olyan mintha egy végeérhetetlen álomban élnék, ami egyre jobb és jobb lesz! Újabb rejtélyeket tartogat a számomra az ismeretlen és arra vár, hogy felfedezzem. Egy nap, vagy akár egy pillanat alatt is megpecsételődhet? Erre én vagyok a válasz.
Végig sikoltoztuk a koncertet, a backstage-ben előkelő helyről. A koncert 7kor ért véget, és Luke egyből odajött hozzám és megölelt.
- Hiányoztál..- suttogta és szorosabban ölelt.
- Kevesebb, mint 5 órát töltöttünk külön Luke!- nevettem bele a nyakába.
- Azért hoztalak magammal, hogy egy pillanatot se kelljen nélküled töltsek Sophia..- puszilt bele az enyémbe. Ez olyan aranyos volt, hogy egyből elkezdtek potyogni a könnyeim.Elengedett, majd egyből megijedt a könnyes arcom láttán.- Valami baj van?
- Dehogyis, csak....ennél szebbet még nem mondott nekem senki. És....- lesütöttem a fejem, ennél gázabb már nem is lehetnék. Luke magához húzott és végigsimított a hátamon, én átkaroltam a derekát. Egyik kezével megemelte az állam és adott egy puszit a számra, majd az arcomat végig simította, az ujjával és rendületlenül mosolygott.
- Nemsokára indulnunk kell...- suttogta.
- Hova?- kérdeztem vissza rögtön, belefeledkezve a pillanatba, végig sem gondolva a helyzetet.- Ja buli...tényleg...- hagytam helyben.
- Lelkesnek tűnsz? - nevetett.
- Ennyire látszik? - fintorogtam.
- Jó lesz ne aggódj. - kacsintott, és megfogta a kezem és kivezetett az épületből. Követtük a többieket. Calum, Dóri és Mikey vezette a sort aztán Luisa és Ash kéz a kézben (!!!) aztán mi, a sort a stáb többi tagja és Adam és Sam zárta akik nagyban telefonáltak és rendezték a holnapi repülőutat.
- Te...öhm....- böktem Ash és Luisa felé.
- Kevésbé furcsák mint az édes hármas legelöl..- célzott itt a Calum, Dóri és Mikey trióra. Nem bírtam visszatartani a röhögőgörcsöt.
- Ebben igazad van.- mondtam két nevetés közt levegővétel közben. Na most vagy a nevetésem volt vicces, vagy ő a saját poénján nevetett nagyon jót, de ő is görnyedezve jött mellettem. Beszálltunk egy kocsiba, pont Mikey ült elől, és Liz vezetett. Ó szóval a régi beállás, egy kivétellel, hogy Sam szállt be a másik oldalamra.- Mikey, Dórit hol hagytad?- kérdeztem elképedve.
- Calummal most nagyon összemelegedtek..- mondta kissé szomorkás hangon. Előre nyúltam és megsimítottam a vállát, felnézett és bátorítóan rá mosolyogtam.
- És téged ez zavar?- érdeklődtem.
- Őszintén?- kérdezett vissza.- Nagyon!- vágta rá meg sem várva válaszom.-Az a helyzet....- kezdte szégyellősen és kissé elpirult. - hogy az utóbbi időben rengeteg időt töltöttem el vele, és nagyon megkedveltem. Vicces, jó fej, kedves, gyönyörű...- sorolta- és a hangja olyan mint egy angyalnak. És...megkedveltem..nagyon is.- hát ez milyen édes már. Én fülig érő szájjal hallgattam a kis burkolt szerelmi vallomást a barátnőm felé, aki ha ezt hallotta volna, menten elájul. Áá!
- Miért nem mondod el neki is ugyanezt?- szállt be a beszélgetésbe Luke. Liz hátrafordult hozzánk, fél oldalasan a mellette ülő felé.
- Igaza van Mike.- mosolyogtak össze a fiával, majd Luke rám nézett. Éreztem a belőle áradó szeretetet és ennek hatására közelebb húzódtam hozzá, ő átkarolt, másik kezével meg megfogta az enyémet. - Fogadd meg a tanácsát, már egyszer bejött...- kacsintott ránk. Olyan boldog voltam, hogy majdnem elsírtam magam. Mi ez az érzékenység mostanság? Sürgősen le kell róla szoknom. Elindult a motor és a kocsi kigördült a parkolóból, meg sem állt a hotelig.
Ott kiugrottunk felszaladtunk a szobáinkba. Luke automatikusan maradt mellettem, téve, hogy egy szobába pakoltak nekünk. Egy pár vagyunk meg minden...
- Mennyire lesz ez a buli.....elegáns?- kérdeztem tétlenül.
- Nem hiszem, hogy 5 feles után érdekelni fog.- nyújtotta ki a nyelvét, míg ő is a táskájában volt könyékig.
- Na de most komolyan..- vállat vont viszonylag értelmes arckifejezéssel, miszerint nem tudja. Ő aztán nagy segítség..Megráztam a fejem és egy zöld felsőnél akadtam meg. nem is tudtam, hogy elraktam. Ehhez válogattam össze pár cuccot, átvedlettem.
.jpg)
Luke eltátott szájjal nézett rajtam végig.- Gyönyörű vagy!- mondta és megpörgetett. Elvigyorodtam.
- Te sem panaszkodhatsz.- futtattam végig a szemem a ruháin. Fekete fűzős bőrcipőt viselt gondolom Armani volt. Testhez álló nadrágot, az alkalom miatt nem volt szaggatott...(kár érte).Szürkés zöldes kockás ing volt a felsője.
- Elmegy?-kérdezte nevetős hangon. Egyből kapcsoltam.
- Hááátttt..egynek mindenképpen...most te vagy a kedvenc pasim.- válaszoltam a helyzethez képest komoly arccal. Megfogta a kezem és magához húzott.
- Ennek örülök, igyekszem tartani a pozíciómat.- megcsókolt, nem túl hosszan, nem túl röviden. Tökéletes volt. A csók. A pillanat. Luke.
Kézen fogva sétáltunk le a hotel udvarára ahonnan már zene volt hallható. Elsétáltunk egy asztal mellett, ahol különböző színű italok sorakoztak apró pohárkákban kiadagolva. Leemeltünk mindketten egyet-egyet. Én személy szerint olyat próbáltam keresni, amiben csokilikőr van, olyat 100% hogy ihatok. Elvégre, 16 vagyok. Az utolsót vittem el, Luke meg gondolom Jack Daniel's-et rejtő poharat hozott magával. A folyadék narancssárgás, barnás...inkább barnás színnel rendelkezett.
Körbe néztem, egy csomó ember...a fele társaságot most látom először. Egy ponton megakadt a szemem.Lefagytam, és ezt Luke is észrevette és elnézett abba az irányba, amerre én néztem. Meg szakadt a szívem, és nem csak az enyém. Mellettem hangos csattanással tört darabokra egy üvegpohárka. A tartalma elindult a beton járdán, egyre jobban beterítve azt. Mikey kezéből esett ki a pohár és megkövülten bámulta a jelenetet amit én. A jelenetnek látszólag két szereplője volt. Dóri és Calum. Dóri ugyanolyan kis poharat szorongatott egyik kezében mint én, Cal meg előtte állt szorosan és szájuk csókban forrt össze.A fiú hátra simította a haját, tovább simított a nyakán és hevesebben csókolta. Megszorítottam Luke kezét, őr fölnézett rám és bólintott majd elengedtem és odaszaladtam Mikeyhoz, nyomomban természetesen jött a barátom is.
Megérintettem a vállát, lenézett rám, majd vissza Calumék fele. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel...Kétségbeesetten nézelődtem, hogy mit segítsek neki. Luisát kerestem, ő mindig tudja mikor mit kell csinálni. De a szemem előtt egy csomó idegen és a kis párocska volt látható.
Megöleltem Mikeyt...jelenleg azt tartottam a legfontosabbnak, hogy tudja, hogy rám és Luke-ra természetesen számíthat.
- Hali... -hallottam meg Luisa csilingelő hangját a hátam mögött és odaugrált mellém. Amint meglátta ami mindannyiunkat kiakasztott eltátotta a száját.- Mi a...(?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése